Hirdetés

A bátrak szerencséje – Meghálálgattuk az Enslaved új EP-jét

Sosem csináltam titkot abból, hogy az utóbbi pár évben számomra az Enslaved az egyik olyan zenekar, akiknek a működését példaértékűnek tartom a tágabban értelmezett underground metal színtér egészét tekintve. Miért is? Például mert széles gesztusok vagy bulvárcímlapokra való figyelemkurválkodás helyett ők valahogy mindig azzal hívják fel magukra a figyelmet, hogy zenélnek, nagyjából úgy, ahogy a kedvük tartja, a lehető legmesszebb a műfaji kliséktől meg azoktól a panelektől, amikre az emberek gondolnak, amikor meghallják azt a szóösszetételt, hogy black (vagy viking vagy progresszív, ahogy tetszik) metal. Meg mert a jelek szerint úgy tudnak túlélni minden változást, hogy abból újabb szintre tudnak lépni. Vagy mert láthatóan mindenféle kétely nélkül hagyják el a járt utakat járatlanokért.

A Caravans To The Outer Worlds című EP pár napja jelent meg, és ugyan a tavaly megjelent Utgard című legutóbbi albumot sem a konzervatív hozzáállás tette emlékezetessé – gondoljunk csak az Urjotun erőteljes krautrock behatásaira, a Sequence víziószerű, elnyújtott, mégis tökéletes középrészére vagy arra a tényre, hogy Iver Sandøy dobos csatlakozásával voltaképpen egy harmadik szólóénekes került a zenekarba, az így megnyíló új lehetőségeket meg nem szégyellték kihasználni –, a négy friss dallal tovább kalandoznak eddig felfedezetlen területeken.

Ennek megfelelően a tábor hagyománytisztelőbb felének itt-ott biztosan tarkóig szalad majd a homloka egy-egy zenei fordulat hallatán, hiszen már a címadó szerzemény is kifejezetten formabontó, legyen szó dalszerkezetről, hangszerelésről vagy a kifejezetten disszonáns, improvizatívnak ható gitárszólókról. Az igazán vad dolgok pedig még csak ezután következnek, hiszen a négyből két új tétel is inkább instrumentális átvezető, mint valódi dal. A bő tizennyolc perces játékidő emiatt nagyjából úgy telik el, mintha a zenekar próbatermében hallgatnánk egy igen jól sikerült jammelést, amelyekből időnként konkrétabb témák, máskor meg teljesen absztrakt hangfüggönyök bukkannak elő. Így áll elő az a bizarr helyzet, hogy az anyag rövidsége ellenére bőven tartogat annyi felfedezni valót, amennyit – itt a kamerába nézve felmutatom a táblát, amire gondos kezek hatalmas piros betűkkel egy “KÖZHELY” feliratot pingáltak – kevésbé ötletgazdag zenekarok teljes lemezeken keresztül sem mindig zsúfolnak össze.

Ez az EP tehát bizonyos szempontból ugyanúgy a zenekar szokásosnál is kísérletezősebb oldalát mutatja, mint a maguk idejében a Sleeping Gods és a Thorn című minialbumok tették. És ugyanúgy méretes kérdőjeleket idéz lelki szemeink elé a négy friss szerzemény azt illetően, hogy innen vajon merre vezet az út. Mondjuk nekem mindegy – ilyen túravezetőkkel elmegyek bárhová legközelebb is, az atlantiszi csodakürt megkeresésétől a hétvégi lékhorgászatig. (4,5/5)

Hirdetés

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

35,886KedvelőTetszik
2,755KövetőKövetés
849FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Programok

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk