Hirdetés

A 21. századi blues zászlóvivője – Gary Clark Jr. a Budapest Parkban

Jövő kedden először lép fel hazánkban Gary Clark Jr., a négyszeres Grammy-díjas énekes-gitáros és dalszerző, aki zenéjében egyedülálló módon ötvözi a blues, a rock, a soul és a hiphop elemeit, és aki az elmúlt hetekben Guns N’ Roses Európa-turnéjának különleges vendége volt. A Budapest Parkban július 12-én teljes önálló koncertet láthatunk majd tőle, mai cikkünkben pedig egy rövid karriertörténettel segítjük a ráhangolódást.

A sokak által a modern blues zászlóvivőjének tartott Gary Clark Jr. 1984. február 12-én született a texasi Austinban. Gitározni 12 éves korában kezdett, és már tizenévesen rengeteg koncertet adott kis klubokban, mígnem felfigyelt rá Clifford Antone, a legendás austini Antone’s blues klub tulajdonosa, programszervezője, aki egyben az Antone’s Records And Tapes független lemezkiadó alapítója is volt. A hely több évtizeden át olyasféle szerepet töltött be az amerikai blues színtéren, mint punk és hardcore berkekben a New York-i CBGB’s: többek között innen indult Stevie Ray Vaughan, és bátyja, Jimmie karrierje – aki egyébként Gary útját is egyengette a korai években más helyi zenészekkel együtt.

A siker azonban nem egyik napról a másikra jött. Bár a szélesebb közönség a 2012 őszén már a Warner gondozásában megjelent Blak and Blu albummal figyelt fel az énekesre, saját kiadásban addigra már két nagylemezt – Worrie No More (2001), 110 (2004) -, egy feldolgozásalbumot – Tribute (2005) – és egy EP-t – GC Jr. (2010) – is kiadott, ezzel párhuzamosan pedig egyre nagyobb helyeken lépett fel. 2007-ben az 50th Monterey Jazz Festivalon játszott, majd 2010-ben meghívást kapott a Crossroads Guitar Festivalra, ahol már olyan nevek mellett állt színpadra, mint B.B. King, Eric Clapton, Buddy Guy, Steve Winwood, John Mayer, Sheryl Crow, Jeff Beck, vagy a ZZ Top. Fontos fejezet ez, hiszen aznap egy közös produkcióban is részt vett, melyben Sheryl Crow és Doyle Bramhall II oldalán vendégeskedett Eric Clapton koncertjén. Ezek után nem meglepő, hogy Sheryl Crow ugyanabban az évben kiadott 100 Miles from Memphis című lemezének egyik bónuszdalában, a Jackson 5-tól feldolgozott I Want You Backben is szerepelt.

Rákövetkező évben a már említett Warner adta ki Bright Lights című EP-jét, majd 2011 áprilisi számában a Rolling Stone magazin sorolta a legjobb fiatal előadók közé. 2012-ben Alicia Keys-szel közösen írt dalokat, áprilisban meg egyenesen a Fehér Házban játszott a Red, White and Blues nevű eseményen, melynek házigazdája az akkori first lady, Michelle Obama volt, és amelyen rajta kívül többek között B.B. King és Mick Jagger közreműködtek.

Az év októberében megjelent a mainstream áttörést meghozó Blak and Blue, ami a kezdeti idők tradicionálisabb megközelítéséhez képest már jóval szerteágazóbb forrásokból táplálkozott, bátran vegyítve voltaképpen minden bluesban gyökerező stílust, a soultól a hiphopon és az R&B-n át a rock n’rollig. Gyorsan bezsebelt vele két Grammy-jelölést, ezek közül A Legjobb Hagyományos R&B Előadás díját meg is nyerte a lemez Please Come Home című dalával. Nem túlzás, ha azt mondjuk, itt született meg az az érett, egyedi, műfaji korlátokat bátran zárójelbe tévő zenei világ, ami azóta is Gary Clark Jr. védjegye.

A markáns zenei világon persze nem csodálkozhatunk, ha tudjuk, hogy Clark nem pusztán énekes és gitáros, hanem valódi multihangszeres szerző. Lemezein nemcsak énekel és gitározik – ha úgy jön ki a lépés, kézbe veszi a basszusgitárt, a dobok mögé is szívesen beül, ütőhangszereken játszik, de fúvósokon is elboldogul. Saját bevallása szerint ez a megközelítés onnan ered, hogy Prince és Quincy Jones egyaránt fontos ihletői közé tartozik. Egy korábbi interjúban így beszélt erről:

„Alapvetően gitáros vagyok, de csinálok mást is. Játszom különféle hangszereken, énekelek és dalokat írok. Művész szeretnék lenni, nem gitárhős. Néha úgy ébredek, hogy dobolni van kedvem, szóval olyankor dobos vagyok a surranópályán. A gitár miatt sokszor beleraknak ebbe a „blues americana” feliratú dobozba, de ennél többet szeretnék. Úgy nőttem fel, hogy mindenféle blues klubokban játszottam, de mindig belekaptam valami másba is, legyen az jazz, country vagy reggae. Quincy Jones már régóta beszél arról, hogy a zenéjével le akarja bontani a műfajok fogalmát. Quincy ezt a adta a világnak, tényleg mindent csinált, írt dalokat Sinatrával, de neki köszönhetjük a Thrillert is. Ez az a hullámhossz, amit én is magaménak érzek.”  

A kísérletező attitűd pedig úgy látszik, mainstream előadóként is lehet jó recept a sikerre. A 2015-ben megjelent The Story of Sonny Boy Slim című második nagykiadós lemeze a Billboard Top Blues Albums listájának első helyén landolt, míg a két éve megjelent This Land a Legjobb Kortárs Blues Album, a címadó pedig a Legjobb Rock Dal, illetve a Legjobb Rock Előadás Grammy-díját kapta meg 2020 januárjában.

Az említett szerzeményt Woodie Guthrie „This Land Is Your Land” című, az Egyesült Államokban szinte mindenki által ismert folkdala mellett egy személyes élmény inspirálta. Clark néhány éve családjával együtt egy farmot vásárolt szülővárosában, azon a környéken, ahol gyermekéveit is töltötte, és a beköltözésük után nem sokkal összetűzésbe keveredett az egyik szomszéddal, aki találkozásukkor váltig állította, hogy márpedig ő nem lakhat itt, és árulja el végre, ki a ház valódi tulajdonosa.

„2017-et írtunk akkor, és a saját ajtómon kopogtatott be a rasszizmus. (…) Eleve feketeként kellett felnőnöm egy déli államban, másrészt az eset elég jól tükrözte az akkori légkört, ami egyaránt visszaköszönt a napi hírekben, vagy a kultúra terén, sokan éreztük magunkat diszkriminálva. Maga az affér nem volt nagy ügy, inkább amolyan utolsó csepp a pohárban. Frusztrált és szomorúvá tett, ezért úgy döntöttem, írok róla egy dalt, ami Woodie Guthrie „This Land Is Your Land” dalának egyfajta újraértelmezése lett. Emlékszem, gyerekként sokat énekeltem, imádtam ezt a számot, és azt, amiért kiállt, azt viszont sajnos nem hiszem, hogy mindannyian, egységes nemzetként elénekelhetnénk. Csak annyit szerettem volna tudatni: ez a föld a ti földetek…de az enyém is! És hogy minden amerikainak joga van az egyenlő esélyekhez.”

Clark tehát szövegíróként sem feltétlenül a könnyed témákkal foglalkozik. Ihletői között olyan szerzők találhatók, mint Langston Hughes, Edgar Allen Poe, vagy Charles Bukowski. Emellett hisz abban, hogy a blues ma is fontos, megújulásra képes stílus, nem valami múzeumba való régiség.

„Mindenki, akivel találkoztam, inspirált és támogatott a zenei fejlődésben. A blues ma is érvényes, nem valami emléktárgy a múltból, amit megnézhetsz a múzeumban. Él és virul, nem tűnik el, ott van a modern zenékben, és nem hiszem, hogy ez lehetne másképp. Néha én is úgy érzem, mintha a modern blues fáklyavivője vagyok, és ez valójában büszkeséggel tölt el! Ha olyanok dicsérik a munkám, mint Jimmie Vaughan, Eric Clapton, vagy Buddy Guy, az többet jelent nekem, mint amit sokan mások mondanak, vagy gondolnak. Amikor 2010-ben a Crossroads Fesztiválon játszottam, a fináléban végigsétáltam a színpadon. BB King elkapta a kezem, rám nézett mosolyogva, és bólintott egyet, ami olyan volt, mintha azt mondaná, üdv a klubban! Nem fogok hazudni, könnybe lábadt a szemem. Azt gondoltam: »Wow, ez kemény! De 30 000 ember néz minket éppen, szóval szedd össze magad, és legyél laza!«”

Jövő kedden tehát a kortárs blues és általában véve a jelenkori popzene egyik nagy egyéniségét üdvözölhetjük pályafutása során először Budapesten. Aki nyitott a tradicionális műfajokból kiinduló modern hangzásokra, vagy egyszerűen csak szereti a jó zenét, ne hagyja ki a lehetőséget!

További információk és jegyvásárlási lehetőség a Budapest Park weboldalán!

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

Kommentek

37,456KedvelőTetszik
2,900KövetőKövetés
1,060FeliratkozóFeliratkozás
Hirdetésspot_img

LÁNGOLÓ PROGRAMOK

Hirdetés

LÁNGOLÓ PREMIEREK

DALMEGOSZTÁS

Lemezkritikák

Beszámolók

Audiópartnerünk