Hirdetés
Hirdetés

Mindenki egy olyan műfajban szeretne eredeti maradni, ahol ez nem történt meg évtizedek óta – Interpol-interjú Sam Fogarino dobossal

InterpolPMVH150411.jpgTízéves az Interpol bemutatkozó nagylemeze, a Turn on the Bright Lights, aminek apropóján egy deluxe kiadvány keretein belül újra megjelentetik a New York-i zenekar albumát. Lehetőségünk volt kicsit beszélgetni Sam Fogarino dobossal (a képen bal oldalon áll), akivel már a készülő új nagylemezről beszélgettünk, többször szóba került Carlos D basszusgitáros kiválása az együttesből, illetve mesélt nekünk arról is, hogyan lett majdnem Marilyn Manson dobosa.

Hogyan érintett téged, mint New York-it az a pusztítás, amit a Sandy hurrikán okozott a városban?
Én ezer mérföldre voltam a házamban otthon, de folyamatosan tartottam a kapcsolatot azokkal, akik máig New Yorkban élnek. Szerencsére senkinek sem esett baja, de tisztában vagyok vele, hogy tömegek vesztették el az otthonukat a hurrikán miatt.

Beszéltetek arról a többiekkel, hogy esetleg egy jótékonysági koncerttel segítsétek a rászorulókat?
Még nagyon friss ez az egész, nem igazán volt lehetőségünk ilyenről beszélni a srácokkal, de ahogy rendeződik a városban a helyzet, mindenképpen kitalálunk mi is valamit, hogy segítsünk a károsultakon.

Két éve jelentettetek meg utoljára nagylemezt. Dolgoztok-e már új anyagon?
Igen, már elkezdődtek az új lemez munkálatai, de kicsit húzódik a dolog, mivel Paul (Banks, énekes – a szerk.) most nagyon elfoglalt az új szólólemezének promotálásával, illetve én is dolgozok most egy anyagon, ami jövő tavasszal jelenik majd meg. Ezért konkrét időpontot nem tudok mondani, de 2013-ban biztosan stúdióba vonulunk felvenni az új albumot, amit szeretnénk még abban az évben megjelentetni.

Ez az első alkalom, hogy Carlos D már nincsen veletek az új stúdióalbum munkálatainál. Milyen érzés nélküle megírni, kitalálni a dalokat?
Most már egy jó ideje trióként működünk, szóval kezdjük megszokni Carlos hiányát. Eleinte nagyon nehéz volt, mert mindig is négyen csináltuk az Interpolt, aztán az idő múlásával egyre nehezebb volt együtt dolgozni. Nélküle sokkal gördülékenyebb a kreatív folyamat, csak mi hárman vagyunk, a dob, a gitár és a basszusgitár. Ez most nekünk is teljesen új, mégis természetesnek érezzük, és hosszú idő után ez az első alkalom, hogy igazán élvezzük együtt a zenélést. Nincs olyan, mint korábban, hogy egy ember rátelepszik a többiekre, és túl erősen próbálja érvényesíteni az akaratát. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy ebből a pozitív hangulatból végül milyen zenék fognak születni.

Említetted az előbb, hogy te és Paul Banks is saját projektekkel volt mostanság elfoglalva. Mennyire éreztétek úgy, hogy Carlos kiválása után kicsit hanyagoljátok egymást, és a saját projektjeitekre fókuszáltok?
Ezt így soha nem mondtuk ki, mert ennél azért árnyaltabb a helyzet. Carlos nem sokkal a negyedik lemez befejezése után hagyta ott a zenekart, és utána túlságosan el voltunk foglalva a koncertezéssel. Egyszerűen csak szerettünk volna kicsit a saját dolgainkkal törődni, kísérletezni kicsit a zenével. Carlos kiválásával az első gondolatunk nem az volt, hogy akkor ideje kicsit pihennünk, hanem ki lehet annyira jó, hogy majd pótolja őt az együttesben, hiszen éppen csak befejeztük az új albumot, és már mentünk volna vele fellépni. Tíz hónapot dolgoztunk rajta, aztán egyszer csak Carlos bejelentette, hogy kiszáll. Mondhattuk volna, hogy akkor hagyjuk az egészet a francba, de egyedül ő volt az, aki nem akarta folytatni az Interpolt, nekünk, hármunknak ez eszébe sem jutott. Folytatni akartuk, amit elkezdtünk anélkül, hogy Carlos hiánya miatt bármennyit is vesztenünk kellett volna a lendületünkből.

Ezek szerint nem véletlenül neveztétek el a zenekarról a negyedik albumot, ami ennyi lemez után nem számít szokványosnak.
A munkálatok felénél jártunk, amikor Paul felvetette, hogy mi lenne, ha ezt a lemezt magunkról neveznénk el. Ő is csak poénnak szánta az egészet, hogy: bassza meg, ennek a lemeznek legyen a címe Interpol, és ne szarakodjunk ezzel többet. Aztán ez lehet csak nekünk annyira vicces. (nevet)

Egyébként neked mi a véleményed Paul új szólóanyagáról?
Paul és én – főleg az utolsó pár – Interpol-turné alatt szoktuk írni együtt az új dalokat, legyen szó a közös zenekarról, vagy a saját projektjeinkről. Ez már nálunk tradícióvá vált, hogy mindig a turnébusz hátuljában dolgozunk az új anyagainkon, segítünk egymásnak és kikérjük a másik véleményét azokkal kapcsolatban. Szerintem ez egy nagyon egészséges kreatív folyamat. Szóval annyira nem tudom külső szemmel megítélni a dalait, mivel a születésüknél is ott voltam.

Nem érzed úgy, hogy Paul szólólemezei kicsit olyanok, mint egy B-oldalas dalokból álló Interpol-kiadvány?
Ha őt kérdezed erről, akkor azt fogja mondani, hogy ezek azok a dalok, amik nem fértek fel az Interpol-lemezekre vagy Carlos nem akart velük foglalkozni, szóval voltaképpen igazad van ebben. (nevet) Abból kiindulva, hogy Paul az Interpol arca, és ő írja a gitártémákat és a dalszöveget is, egyáltalán nem meglepő ez a megállapítás. Paul elképesztően fontos láncszeme a zenekarnak, sokkal fontosabb, mint amennyire mások tartják őt.

Szerinted milyen hatása lesz a zenétekre az elmúlt két év, a szólóprojektek, és Carlos kiválása? Értem ezt úgy, hogy az eddigi négy albumotokkal már sikerült kialakítani egy sajátos atmoszférát, egy olyan hangzásvilágot, aminek a hallatán mindenki azonnal tudja, hogy az Interpolt hallja.
Előre nem tudom megmondani, hogy mennyire lesz drasztikus a változás, de mindenképpen szeretnénk elindulni egy új irányba. Szerintem a dalok hallatán ugyanúgy ráismer majd az ember, hogy ez egy Interpol-szám, csak kicsit változtatunk pár dolgon. Tudod, Carlosnak megvolt a maga munkamódszere, ahogyan dolgozni szeretett. Neki muszáj volt valamilyen rendszer alapján dolgozni, és nagyon nehezen volt képes engedni az általa szabott feltételekből. Emiatt számunkra egyre unalmasabbá vált a közös munka és kicsit belefásultunk az egészbe. Most, hogy csak hárman maradtunk, végre egészen más rendszer alapján dolgozhatunk, sőt, nincs is igazán szükség már semmilyen rendszerre. Carlos sokszor a basszusgitárja helyett a billentyűkön próbált dalokat írni, amitől számomra, mint dobos, rettentően sterillé vált a próbák hangulata. Én sokkal jobban szeretem azt, amikor már 20 perce zenélünk megállás nélkül, majd abból emeljük ki az érdekes részeket és írunk köré egy dalt. Most már nincs olyan, hogy valaki otthon írja meg a dalokat, aztán a zenélés során utasítja a többieket, hogy mit kéne csinálni. Visszatértünk a klasszikus rockzenekaros alkotási folyamathoz, amikor egy dalt zenélés közben születik, nem pedig otthon a hangszered fölött görnyedve. Én ezt százszor jobban élvezem, mert nagyobb szabadságot és több variációs lehetőséget ad nekünk, mintha egy előre megírt dalhoz kéne igazodnunk.

Az első két nagylemezetek sok szempontból műfajteremtőnek, de legalábbis mindenképpen korszakos teljesítménynek számít, aminek köszönhetően olyan hozzátok hasonlított együttesek értek el nagy sikereket, mint a White Lies vagy az Editors. Beszélgetettek már arról, hogy mondjuk egy Editors-szám hallatán kicsit magatokra ismertek?
Persze, hallgattam őket, és igazából teljesen mindegy milyen zenekarok inspirálták őket, úgyis ugyanazt fogják leírni velük kapcsolatban, mint velünk: Joy Division így, Joy Division úgy. Emiatt egyáltalán nem érdekel, mit mondanak róluk, de azt bevallom, hogy jól esik, amikor minket jelölnek meg inspirációként egyes előadók.  Mindenki egy olyan műfajban szeretne eredeti maradni, ahol ez nem történt meg évtizedek óta.

Úgy tudom, hogy az Interpol előtt majdnem Marilyn Manson dobosa lettél. Mi tartott vissza?
Ugyanaz volt a menedzsmentje az akkori zenekaromnak, mint Mansonéknak és egész jóban lettünk vele. Kihoztunk egy lemezt, de senkit sem érdekelt, és ekkor hívott fel a menedzsment, hogy nem szeretnék-e beszállni dobosnak Manson mögé. Nemet mondtam, mert úgy éreztem nekem az akkoriban együttesemben a helyen, ahol már öt éve próbálkoztunk a kitöréssel. Meg nem is tudtam magamat elképzelni, hogy azzal a különc társasággal zenéljek. Ráadásul nem is teljes értékű tag, hanem csak session dobos lettem volna, mindenféle kreatív feladat nélkül. Jól esett a megkeresés, de tudtam, hogy az az egész nem nekem való.

Gondolkodtál már azon, hogy hol lennél ma, ha mégis elfogadod az ajánlatot?
Persze, például tuti most nem beszélgetnénk.(nevet) Valószínűleg bérzenész lettem volna fix fizetésért, aki mások álmát teljesíti be. Szerintem mára egy lemezboltban dolgoznék vagy túladagoltam volna magam valami szarral, ha akkor elfogadom a felkérést. (nevet)

Advertisement
38,925KedvelőTetszik
3,060KövetőKövetés
3,520FeliratkozóFeliratkozás

LángOS - Lángoló Original Stories

Exkluzív tartalmakért, heti újdonságokért iratkozz fel a Lángoló hírlevelére!

LÁNGOLÓ PREMIEREK

Hirdetés

DALMEGOSZTÁS

Audiópartnerünk

Friss Lángoló