Új lemez, tele zenei kreativitással, a Slow Village ötödik tagjától. Most dalokról, rádiózásról, barátságról, politikai közegről és stlíusonkívűliségről is beszélgettünk vele a premier apropóján. Róqa-premier a Lángolón.
Az új dalodhoz készült klipben borús hangulatúvá válik a cselekmény. Te is szomorúbbnak látod manapság a jövőt, vagy éppen pont biztatónak az előtted lévő lehetőségeket zenei szempontból?
Alapvetően pozitívan látom a jövőt, de három szempontból szerintem mindenképpen borúsabb a helyzet: aggasztó a környezetvédelem kérdése, a magyar politikai atmoszféra és zeneipar alakulása. A zenei helyzetet azért sem tartom biztatónak a vírus okozta változásokon túl, mert úgy látom, hogy már nem az organikus, érdeklődésből fakadó megismerés és szájról szájra való terjedés útján válik egy dal népszerűvé, hanem ezt a folyamatot algoritmusok váltják fel, amik kétségkívül nagyon ügyesek, de mégiscsak torz képet festenek. A zenei kreativitás kárára az önmarketing jelentősége értékelődött fel, ami azért könnyen a minőség rovására mehet.
És miképp látod az országot, a hazai kontextust? A napi politikum hatással van az alkotásaidra?
A hazai kontextus nekem zenei kontextust jelent, ami szerintem minőségében erősebb, mint bármikor, legalábbis abban a szcénában, ahová én is sorolnám magamat. Ez pedig számomra is motiváló erő. A zenei mondanivalómmal univerzálisabb dolgokra szeretnék reflektálni. Bár működök közre olyan előadókkal, akiknek szövegeiben megjelenik a politika és ebben a formában ennek nagyon örülök, de számomra a zene zsigeribb élmény annál, mint hogy a közéleti események befolyásolják.
Nem találtál hazai hangot a projektedhez, azért mentél határokon túlra énekesért?
Ha valamit autentikusan akar csinálni az ember, akkor sok esetben el kell menni a forrásához. Kevés sajnos itthon az erőteljes, karakteres hang ebben a műfajban. Szerencsére nem kellett messzire mennem, mert Unique sokat járt Magyarországon és már a második otthonának tartja, rá is nagy hatással van az itteni szcéna. Viszont a közös zenélés a színpadi élményekből és a haverkodásból alakult ki, nem úgy, hogy akkor most keresek egy nagyon jó énekest a beatjeimhez.
Mostanában a Slow Village ötödik tagjaként lehetett rólad hallani a legtöbbet. Hogy kerültél a csapatba?
A Slow Village indulásától a srácok körül sündörögtem. A társaság a Solqlap Budapest Hip To The Game névre keresztelt jamsession sorozatán talált egymásra, aminek én is része voltam. Első pillanattól kezdve látszott, hogy ez egy fontos együttállás és nagyon szerettem volna, hogy eljusson az emberekhez. Ezért próbáltam segíteni őket, amiben csak tudtam. Én csináltam a zenekar fotóit, klipet és scratcheltem a lemezeken, stb., aztán élőben is elhívtak közreműködni. Egyszer csak megkérdezték, hogy beszállok-e. Egyszerre volt teljesen meglepő és természetes. Így lettem a kedvenc hazai repzenekarom tagja.
Sokoldalú alkotóként vagy ismert, rádióműsorod is van.
Minden vasárnap éjféltől jelentkezünk másfél órában a Tilos Rádió hullámhosszán a Sample Temple-el, amit Tink, Angel26 és Tomek Spacey-vel karöltve szerkesztünk. A hangminta alapú zenék kedvelőinek ajánljuk műsort. Próbáljuk elhívni a stúdióba a témakör hazai és külföldi feltörekvő tehetségeit és persze az élő legendákat. A rádiózás a szívem csücske, ezen keresztül ismertem meg közelebbről rengeteg számomra kedves előadót és persze a sztorijaikat. Három hete ünnepeltük az 500. adást egy saját szettel.
S ha már a “sokfiókúságod” került szóba, készülsz valami nagyon másra a jövőben, ami nem hip-hop, nem soul, nem urban, hanem valami egészen más?
Mostanában megtetszett a remixelés, az utóbbi időben készítettem párat és ezt szeretném is folytatni. Mindig örülök, ha dolgozhatok másokkal vagy közreműködhetek másoknál, mert új dolgot hoz ki belőlem és rengeteg tapasztalatra tudok így szert tenni. Próbálok a stílusomon kívül eső karakterekkel is együttműködni, mert ez más árnyalatot tud adni a számaimnak és persze új ötletekre is motivál.
