Már évek óta nem választjuk szét az autentikus folkot a világzenétől az éves visszatekintőnkben, ellenben lelkes zenerajongóként örülünk minden jó lemeznek – így végigvesszük a 2022-ben megjelent népzenéhez köthető kedvenceket. Persze az utolsó hetekben is befutott még néhány megkerülhetetlen album, ezeket is áthallgattuk.
Borbély Mihály Polygon: Enchantement (Fonó)
Valójában nem kell eldöntenünk, hogy Borbély Mihály inkább jazz- vagy folkzenészi minőségében számít az egyik legjobb muzsikusunknak, mert ez az ősi- és modern zenei energiákból saját készletbe faragó és azokkal másokat megszólítani képes, sőt párbeszédre hívó zeneiség a kategorizálásokon túl van pár körrel. Ízek, imák, korok, hangulatok és felvállalt ösztönök tobzódnak, hogy a természet világa megnyílva szólhasson hozzánk. Lukács Miklós cimbalmos és Dés András ütőhangszeres értő partnerként segítették hozzá a produkciót, hogy az utóbbi idők egyik legjobb kortárs jazzlemeze kerekedjen ki belőle, ami történetesen tágabb keretek közé helyezi a világzenét magát is.
Canarro: New York-Párizs-Budapest (Fonó)
Aki nem hallotta és látta még a Canarro-t, esetleg erős tévedésben lehet a manouche-swing mibenlétéről: veretes technikai tudással kísért mámoros utaztatás a világ legjobbjainak álmodott jazzklubjai közt, mindenhonnan begyűjtve a legélhetőbb pillanatokat, majd elnyúlni itthon, és hagyni, hogy addig tolják, míg az álom valósággá válik. Mivel azonban kívül nem létezik tökéletes létélmény, legfeljebb megközelítőleg, ezért tartsuk magunk mellett minden időben a Canarro lemezét, mert el bírják hitetni velünk az ellenkezőjét. Ahogy mondani szokás, receptre kéne felírni mindenféle lelki bajra.
Csángálló: Hălandár (Fonó)
A Csángálló tudatosságához éppúgy hozzátartozik a folyamatos önképzés és gyűjtés a népzene avatott helyi mestereitől, mint a modern létben való otthonkeresés, így elboldogulnak táncházakban és koncerttermekben egyaránt, sőt, ha úgy adódik, látóhatárig rántó akusztikus transzt tolnak, mondjuk Ozorán. Persze mindig van tovább, nem is kérdéses, hogy a világzenésebb és a vissza a gyökerekhez oldalukat is megvillantó dupla album az eddigi legteljesebb kör.
Ephemere: Te is tudod (Fonó)
Caussanel Izabella és Orbay Lilla énekesnők jazzes/folkos/sanzonos lemeze ott van minden idők legjobb debütálásai közt. Mivel a csúcson nyitottak, már most aggódnom kéne, hiszen nehéz elképzelni prózai elmével, hogyan lehet ebből kikászálódni, és ha nem is jobbat, de legalább ugyanilyen prémium minőséget összehozni legközelebb. Egyébként pedig semmi különös, csak rá kell venni őket, hogy azt tegyék, amit eddig is, mert a tisztelt publikum telhetetlen, hamar hozzászokik a jól tartáshoz. És természetesen a hétköznapok rögvalóságától a lehető legmesszebb szeretnénk röppenni, az Ephemere pedig a boldogság ígéretével játszik.
Fekete Bori: Szeress, ha kedves az életeM (József Attila megzenésített szerelmes versei) (Fonó)
József Attila szerelmes lírájának népzenés/világzenés köntösbe csomagolása önmagában még nem feltétlenül mutat rá azokra a mélységekre és magasságokra, amiket Fekete Bori (Chalga, Tárkány Művek) bele bírt álmodni és szőni ezekbe a dalokba, az egyszerű lekíséréses versmegzenésítés kereteit jóval odébb tolva. Borzoló tükörképek, csillámló pillanatok, vágy-teljes kínok, kritikus lelkiállapotok, miközben a remek hangszeresekkel elővezetett, sűrű állagú, de utaztatós zene a lélek terheit hathatósan oldja.
Góbé: Élem (Fonó)
Legutóbb a bartóki-körtől voltunk oda-vissza, és a popzenén túli popban dekódolt folkot plafonig pozícionáló csapat identitás-megerősítésként és igazodásként végigvitt 44 hegedűduó után most az Élemmel a főcsapáshoz visszatérve emlékeztet bennünket kommerszelkerülő énjük üdvözítő voltára. Ráadásul a betyárromantika körüljárása egyaránt alkalmas a kulturális illeszkedési pontok belövésére és a modern kor kritikus szemléletének leképzésére. Ez a két legyet egy csapásra nekibuzdulás irányt ad a szabadságeszményhez vezető közös nevezők bemozgatásához is.
Gryllus Dániel: Pál apostol – dalok Pál levelei szerint (Gryllus)
A Páli tanítások megbonthatatlan és múlhatatlan szent szövegek, Gryllus Dániel mély-veretes hangján, folyékony citerajátékával rockzenekari energiákat mozgatva hatol olyan mélyre bennük, amit tán nem is reméltünk. Kedvenc Kalákás muzsikusunknak azért nem egyedül kell mindent megoldania, a produkció egyéb dimenzióit kiszínező társzenészek is odateszik a magukét, így az összhatás sokkal inkább ütős folk- és bluesrock, mintsem szépen kicsinosított szöveggondozás. Zsigeri erővel rázza fel elkényelmesedett és túlokosított lelkünket, kérjük a következő kört.
Guessous Mesi: Tőlem neked (Tom-Tom)
Mesi teremtő, azaz varázsló-énje éppúgy átjön felvételről, mint élőben, és ha nem is gondoltunk rá feltétlenül, mint kiderült itt volt az ideje a zenekaros anyagok után egy letisztultabb, az autentikus népdalok lelkületéhez még jobban közelítő, minimális hangszeres kísérettel (bağlama) megvalósított album, azaz igazi szólólemez megvalósításának. A Tőlem neked 10 közismert magyar és török népdalt sorjáz: Mesi emelkedett előadásmódja abszolút sallangmentes, természetesség, póz- és máztalanság, valamint olyan áradásban kiteljesedő lelkület jellemzi, amiben érdemes gyakran megfürdetni mindennapi terhektől elnehezült szívünket.
Herczku Ágnes: Hozomány-Magyarvista (Fonó)
Herczku Ági szakmai és baráti közelkerülése András Jánosné Gergely Erzsi „Erdei” kalotaszegi asszonyhoz tovább fókuszálta a népzene mibenlétének mélyrétegeit, a benne élők személyes motivációit és élettereik tapinthatóságát, részletekbe menőbb kulturális betekintést nyújtva ezzel a hallgatóknak is. Nem beszélve a rendkívül magas fokú technikai színvonalról, mintha minden eddigi munka, történés, alkotás idevezetett volna az énekesnő pályáján, hogy a több évtizedes szakmai és lelki odaszánás a népzenei kultúra lehető legtökéletesebb hangszerévé csiszolhassa Ágit magát. (A dupla CD Revival című fejezete feldolgozott népzene, míg a Gyűjtés terepen készült felvételekből álló válogatás.)
Juhász Réka: Széles vizek (Fonó)
„Az életünk során három nagy folyón kelünk át. Születéskor hídon jövünk, a házasságot kötők és a halottak vízen kelnek át, a révész közbenjárásával, a másik partra. (…) A természet folyamatosságát és az emberi élet hullámzását összemossa a víz jelképvilága. Elmerülünk a zavaros árban, és megtisztulunk a források szent vizei által.”
A Széles vizek rendkívüli tudatossággal és művészi érzékkel felépített album, odaadó kísérőnk a mélységi alászállástól a megtisztulásig vezető emelkedettségig vezető úton. Az eléneklések és elmuzsikálások szakmai magas fokán túl éppen ez tudatos és lélekmelengető ünnepélyesség emeli ki még a jó népzenei lemezek közül is.
Lakatos Róbert: 30 duó hegedűre és brácsára (Fonó)
Lakatos Róbert brácsás/zeneszerző és hegedűs társa, Jozef Horvath saját utat választott, a klasszikus bartóki hegedűduókat nem egyszerűen eljátsszák, de még csak apróbb átfogalmazásokkal sem alibiznek, üdvözítőbbnek tetszett hatásként, inspirációkként világlátásként tekinteni rá. Meg is történt a csoda: a bartóki lelkiség átsugárzása mellett Lakatos Róbert saját szerzeményei és népzeneátiratai specifikus borítást kaptak, és művei belsőleg is önálló entitásokká cseperedtek. Így kell klasszikusból újat és egyedit teremteni.
Meszecsinka: Árnyék (CPL Music)
A Meszecsinka karcosabb, költőibb és léleknehezebb, mint valaha, miközben pszichedéliája sem az enyhítésen ügyködik, épp ellenkezőleg: oda is beleszánt, ahová korábban nem. Most is érvényesnek gondolom, amit a megjelenéskor írtam róla: „Emil zenéje Annamari szövegeivel és énekével tehát állandó kontrasztban, sőt harcban, de mégis vállvetve suhan letéríthetetlenül útján, akárha egy duális naprendszer ritmikus örvénylésében szédelegnénk. Igazából semmi jelentősége, hogy újra részletezzem a zenéjükbe forgatott zsánereket, a hozadékok kicsengetését, megtettem azt már korábban, ami megszólal benne, az úgyis egységes univerzummá tömörül, gyakorlatilag mindegy, hogy miből.” Még nem sikerült a sokkot feldolgozni, hogy ez lett a hattyúdaluk.
Petrás Mária: Napkelettől Napnyugatig (Fonó)
A Tradicionális moldvai csángómagyar dallamok alcím igencsak árulkodó: itt ne számítsunk kikacsintásokra, idézőjelekre, leheletnyi modernitásra se, kizárólag megtisztító merítkezésre a kiérlelt és értő kézzel válogatott zenei kíséretes népdalok esszenciális kultúrközegében. Nincsenek felesleges hangok, szavak vagy fordulatok, éppen elég drámai a lesallangozott népzene maga, hogy mindent megkaphassunk tőle, ami éltető táplálék a léleknek.
Sőregi Anna: Széki versek (Fonó)
Sőregi Anna és népes zenészcsapatának lemeze esszenciális sűrítmény: a széki zene és kultúra minden fontos tárgykörét érinti, bevilágítva a kisebb szegletekbe is, mégis megnyugtatóan kerek. Nincs elhallgatva szinte semmi az élet édes-nehéz teljességéből: az ébredő szerelem és az erre rányíló bizalom – a népzene elsöprő energiáinak jó része pont abból fakad, hogy sok dal és vonószene a párválasztáshoz köthető –, a mindennapi élet ízei, a szépségek, a megpróbáltatások és a néha kikerülhetetlen tragédiák lettek sorba véve és összeérintve.
Tárkány Trió: A cimbalomprímás (Fonó)
Bár alig tűnik hihetőnek, ez az első ízig-vérig magyar népi cimbalomzene, ami nem csak – mint korábban – részleteket, töredékeket vett alapul: „A Tárkány Triót azzal a szándékkal hoztam létre, hogy megszülessen az első zenekar, amely az eredeti magyar népi cimbalomzenét bemutatja, a cimbalomprímás hagyományt folytatja.” Jócskán meghaladja a szimpla érdekesség kategóriát; lendületes, harmonikus és nagyon képi, beindítja a belső mozit, jöhet is a következő kör.
Utolsó pillanatos befutók:
Balogh Melinda, Bősze Tamás Jean-Pierre: Tündér Ilona és Árgyélus (Fonó)
„Nekem is van egy aranyszelencém, mint Árgyélusnak…, s abban mindenféle dolgot gyűjtögetek, például emlékeket, dalokat, meséket és még sorolhatnám…” Tündér Ilona és Árgyélus szelencébe kerülése például azzal járt, hogy most köréjük íródott egy egészen szédületes zenés mesejáték. Balogh Melinda áradó lényére, szelíd, de határozott énekstílusára először a Napkerék című szólóanyag, majd a Bahorka Társulat lemezén figyeltem fel, és ez utóbbi tematikailag rímel is erre az újra, így most a felettébb kívánt repeta lehetősége Bősze Tamás énekes/muzsikustárssal (valamint négy további népzenésszel) elővezetett úgynevezett meselemezen jött el. Persze nehogy komolyan vegyük az ebből gondolható, de abszolút megtévesztő korosztályi kereteket, merthogy pont az a fajta, amit nullától százhúszig érdemes ajánlgatni. És van még egy nagy előnye: ha mesének álcázott folklemez kerül elénk, nem kell döntéseket hozni vagy túlfogalmazni, hogy akkor most mi is került elénk, autentikus erdélyi- vagy roma folk, esetleg világzenei lemez, az efféle dilemmák szerencsére okafogyottá halványodnak. Mivel korban én még csak nagyjából félúton járok, így ettől az időtlenné varázsolt meseszínháziként is dekódolható muzsikától remélhetőleg még évtizedekig megifjodhatok, akár az élet vizétől. Röviden: pont erre a fajta szellemi táplálékra van legégetőbb szükségünk a gyermeki én frissen tartásához.
Cserepes: The Sold Girl, Turkish Remix (Fonó)
Mostanában gyakorlatilag az éves ünnepkör részeként jönnek ki a Cserepes remix-sorozat aktuális darabjai. Idén például a török korhoz köthető népdalok uszályaként megélések, fájdalmak, és egyéb feldolgozandók Cserepes-tükröztetéseit kapjuk, egyrészt a magyar népdalok zenei alapfelszereltségének beforgatásával, másrészt különböző török és belső-ázsiai autentikus folk-szilánkok hozzáillesztésével. És persze tisztán népzenével is elérhető lenne az égi magasság, de itt nem csak zsánerpontozások vannak játékban, beszivárog nagy nyugalommal néhány egyéb ízfokozó, poroszkálós pszichedélia, életkép-töredékek, kívánatos és belakható hangulatfoszlányok, túlcsordulások, könyörgések, hogy szem alig marad szárazon. A mindezek közös terében kibomló drámaiság pedig igen jól áll neki, mert így minden szinten – érzelmileg is – elemelkedünk rögtől és béklyóktól, ám gyökereink sem szakadnak be, talajvesztés réme sem fenyeget. Lövésem sincs, hogyan emeli ezt ilyen szintű láttatássá Cserepes, de talán az történik, hogy amit eddig már kicsiszolt a népzenék lelkületének mélységeiből – ki nem hagyva a gyerekdalokat, mondókákat sem –, azt már akarati szintig bevitt módszerekkel képes öntörvényű hangképekké formálni. Ez az érzelmileg is kiható érintettség lehet az a további ajtókat nyitó kulcs, ami ugyan már korábban is megvillant, de még nem ilyen fölénnyel a technikai bűvészet fölé lőve szellemi vonatkozásaiban. Meglehet, hogy csak a kor mondatja velem, de annál jobbat el sem tudok képzelni, amikor minden trükk és külső technikai szakértelem kizárólag a lényeget szolgálja: a szívközépbe jutást.
Erdőfű: Martin György Kalotaszegen (Fonó)
„Dr. Martin György “Tinka” Erkel-díjas etnográfus, néptánckutató-zenefolklorista 27 éven át, 1956-tól 1983-ban bekövetkezett haláláig készített gyűjtéseket az erdélyi Kalotaszegen. A páratlan értékű és hatalmas mennyiségű anyagban táncfilmek, hangszeres, vokális és fütty hangfelvételek illetve helyi adatközlőkkel készített, néprajzi témájú beszélgetések kerültek rögzítésre.” A több száz órányi hangfelvételből összehozni egy 17 számos albumnyit a nagy vállalások közé tartozik, de a 2013-ban alakult Erdőfű botlásmentes bizalmunkat élvezi, mivel 2020-as lemezük is simán elhordozta roppant terhét: azon a magyarlakta területek és az egyéb ott élő etnikumok vonószenéjét szedte termetes kazalba, csuklóból életre keltve a beforgatott hang- és dalkészletet. Itt is ez történik: ha van még érvénye a „velünk élő népzene” kitételnek, erre az albumra teljes egészében áll. A kíséret nélküli népdalok átérzése éppoly kívánatos – megrendítő voltuk ellenére –, mint a lüktető ritmikájú vonósmeneteké; legszívesebben azt mondanám szájtátva figyelő önmagamnak: nincs itt semmi látnivaló, menj fiam és végre állj be a táncolók közé, ha már szamár vagy muzsikusnak. De hogy csinálják? Hogy lehelnek bele ennyi életet, érvényességet és valódiságot? És mitől szól pont úgy, ahogy kell? Mintha pontosan tudnák, milyen az álmom arról a részemről, ami emlékezni akar mindarra, ami valójában már gyerekkoromban is kikopóban volt a világból…
A Maruzsenszki Andor, Kiss-Balbinat Ádám, Éri Márton és Éri Katalin alkotta kvartett (Éri Péterrel, Salamon Somával és Porteleki Áronnal kiegészülve) most is olyat ment, amire éppúgy áll, mint az előző lemezre: nemcsak a népzene szerelmeseinek ajánlott, az ilyesmivel most ismerkedők számára is remek felütés lehet. (Külön pacsi a Wovenhand külcsínre hajazó CD-dizájnért és fotókért.)
Sebő: A „sebőzés” 50 éve (Gryllus)
A Sebői életmű ötven évét átölelni szándékozó, 43 dalt sorjázó dupla CD-ről az alapinfók végigsorolása is messze meghaladná ennek a bejegyzésnek a mértékegységeit, a „sebőzés” 50 évének hétmérföldes lépteit pedig átgondolni és átérezni is szinte lehetetlenség – csodák csodájára mégis belefért egy életbe. A második meghallgatásnál már arra jutottam, hogy ami ezekbe a dalokba szellemileg és tematikailag bele van csomagolva fél évszázados töretlen lelkesedéssel, munkabírással és tudással a líra, a népzene és gitáros folk panírjába forgatva, arra csak azok a kivételes elmék képesek, akik emellé az akarati erőket maradéktalanul közvetíteni képes állóképességet is megkapták. Szilaj idegi berendezkedés, valamint törhetetlen szív lehet a kulcs ehhez elsősorban. Miközben első ránézésre olyan egyszerűnek tűnik: mértékkel adagolt akusztikus hangszeres menetekkel, gitárral, citerával, furulyával, hegedűvel kísért szóló- és kóruséneklés, valamint ritmikus szavalás, és kész. Aztán mégsem, mert ezek csak a külső takaró rétegei, a lényeg viszont az, amik ezekből a természetes és tiszta elemi részecskékből kikerekednek, és örökérvényű dalokká nemesednek. Ezek tudnak aztán érték és adatvesztés nélkül átkonvertálódni a hallgató lelkébe, majd rajta keresztül a közös tudatba. Természetesen ez már a kevesek ligája, mert az ilyen dal kulturális/szellemi azonosságként és folytonosságként köti össze az embert egyrészt a többi emberrel, másrészt a természettel és az égi magasságokkal. Ami ezen az íven gyöngyözik ki, az erőt ad az élet méltó végigéléséhez. A „sebőzés” pont ilyen, megkaptuk belőle az első ötven évnyi adagunkat.
A Sebő-együttes (aminek az örök Sebő Ferencen, és a sokáig alaptagnak számító Halmos Bélán kívül több muzsikus megfordult, az aktuális felállásoknak megfelelően) dupla CD-jének nagyja eddig nem publikált felvételekből lett szerkesztve, így az életmű lemezeit jól ismerők számára is kuriózum. A Sebő Ferenc élvezetesen megírt biográfikus kísérőszövegét, valamint költők ajánlóit és gazdag fotóanyagot is tartalmazó kísérőfüzet miatt is megéri beszerezni fizikai formájában.
