Riad Johnson, a Star Wars: Az utolsó Jedik rendezője, megmutatja hogyan kell Agatha Christie hagyatékát újragondolni és humorral behinteni, egy kiadós adag A-listás színésszel a vásznon.
Johnson legutóbbi Star Wars filmje nem aratott túl nagy sikert, talán a Looper miatt emlékezhetünk rá leginkább, plusz pár Breaking Bad részt is rendezett. A Tőrbe ejtve viszont egy teljesen korrekten összerakott mozi, ami látványban, játékosságban, dialógokban, színészi játékban és hangulatban abszolút pozitívum a laposan egyforma filmek között. Ráadásul nem is adaptációról van szó, hanem egy szerzői munkáról, amit a rendező maga írt. Az angolul Knives out címen futó mű, egy valamilyen szinten klasszikus nyomozós történet, ami lazán kelti életre Sherlock Holmes, Poirot és Agatha Christie örökségét, csak kapott egy működő frissességet. A felsorolt zsánerek szinte minden elemét használja, csak több a poén, a szereplők önmaguk karikatúrái, valamint egy csomó direkt túlzásba eső és abszurd jelenetet kapunk. A légkör viszont szándékosan hagyományos, hogy az atmoszféra tisztelegjen elődeinek: gótikus ház, részletgazdag környezet, apró titkok és különféle furcsaságok, amik a közmondásos kirakó darabkáit segítenek a helyére illeszteni.
A sztori ott kezdődik, hogy egy tehetős és látszatra elegánsak tűnő család feje öngyilkosságot követ el. A módszer azonban meglehetősen szokatlan, hiszen az áldozat, aki amúgy krimi-író, elvágta a saját torkát. Az ügy lezárása előtt azonban felbukkan egy titokzatos nyomozó (Daniel Craig), – akinek amúgy fogalma sincs, hogy ki bérelte őt fel – hogy még egyszer utoljára kikérdezze a rokonság minden tagját. Az interjúztatás során gyorsan kiderül, hogy senki nem volt motiváció hiányában, szinte mindenkinek jó indítéka volt sírba küldeni a családfőt, már csak az örökség csábító illata miatt is. A magándetektív segédje pedig a halott ápolója (Ana de Armas) lesz, aki egy annyira jószándékú és tiszta lány, ellentétben a család többi tagjával, hogy konkrétan fizikailag hánynia kell minden egyes hazugságtól.
A Tőrbe ejtve olyan, mint egy jó könyv, aminek minden lapján újabb kérdésre találunk választ. Rendben van a tempó is, a fordulatok nem sokkolóak, de cserébe nagyon jól működik a humor, ami abszolút kárpótol. A felütés ismerős: egyre több a gyanúsított, nem csak a legjobb indítékot kell megtalálni, hanem a bizonyítékot is a tettekre. A parodisztikus karakterek ráadásul még izgalmasabbá teszik a történetet. Daniel Craignek iszonyatosan jól áll ez a stílus, félelmetesen vicces a magánkopó szerepében és remekül asszisztál hozzá a Blade Runner 2049-ből megismert Ana de Armas, akivel amúgy az új James Bond filmben is szerepelni fognak együtt. Amerika Kapitányt, azaz Chris Evans-t is jó végre nem csak szuperjó fiú szerepben látni. Tényleg mindenki a maximumot hozza, legyen szó Jamie Lee Curtis-ről, Michael Shannonról vagy Toni Collette-ről.
A Tőrbe ejtve egy teljesen precízen lehozott alkotás, ami annak ellenére sem okoz csalódást, hogy a vége felé már kezd veszíteni a lendületéből és a fáradtság jegyeit produkálja a több mint kétórás játékidő befejeztére. Ráadásul nyomozós sztorikból többet szállítanak a sorozatok, hiszen a hosszabb játékidő, sokkal több lehetőséget rejt magában ebben a témában, itt viszont működik az, aminek kell. Jól bánik a sémákkal, imádjuk benne a szereplőket, erős a cselekménye, dobálja a poénokat és közben még érdekfeszítő is tud maradni.
