Budapest eredetileg 2020-ban lett volna az MTV EMA székhelye, csak hát jött egy világjárvány, és egy csonka díjátadó. Tavaly meglehetősen felidegesítettem magam azon, hogy mennyire össze-vissza, fantáziátlan lett az egész. Idén azonban visszatért az élő show, és a tavalyit bepótolva most már tényleg Budapestre látogattak a sztárok.
Kilenc évvel ezelőtt Frankfurtban láttam először az EMA-t élőben, ami akkor is, most is elég szürreális élmény. Egy ilyen műsor ugye alapvetően nem élő közönségre, hanem tévére készül, ráadásul egy kétórás élő show-ról beszélünk, ami még inkább izgalmassá teszi az egészet. A tévében ebből könnyedséget, hatalmas bulit, lazaságot és néha egy-két bukdácsoló sztárt lehet látni, élőben azonban a spontaneitás teljes hiányába, a katonás rendbe és a másodpercre megtervezett forgatókönyvbe is bepillantást lehet kapni, ami valamiért számomra sokkal lenyűgözőbb, mint hogy ki nyert díjat és ki nem. A tévében lehet látni, hogy a fürdőkre és Magyarország vizeire utal vissza a színpad, ami olyan hatást kelt, mintha lebegne a vízen, vagy hogy Saweetie egy nagy világító csillám-hópelyhen ereszkedik alá, esetleg egy szobortalapzat-szerű valamiről konferál. Élőben én azt hittem, hogy a vizesárok a szigorú Covid-protokoll része, nehogy felszaladjon egy rajongó, a led-hópehely tényénél sokkal izgalmasabb volt azt nézni, hogyan biztosítják oda az énekes-műsorvezetőt, akinek a biztonsági övét is pont abban a fél másodpercben oldotta ki és emelte le az énekesnő a hópehelyről, miközben a kamera nem vette, vagy hogyan küzd meg Rita Ora a ruhájával a színpadon, hogy úgy álljon, ahogy kell. Vagy hogy mikor kitolnak egy rakás kamu Marshall-ládát falként, és percekig lehet abban bízni, hogy összeáll a Slayer, hogy aztán Kerry King helyett Yungblud vesse le magát róla, és milyen az, ha az Imagine Dragons fellépéséből oldalról csak annyi látszik, hogy fel-le rohangálnak két lézerfal előtt, miközben oldalt állnak a táncosok, a tévében viszont teljesen más az egész
Mindig oda lyukadunk ki, hogy a zene fontos
Az MTV azaz Music TV az a csatorna, ahol egyre kevesebb a zene. Miközben az MTV az a csatorna is, ami iszonyúan küzd azért, hogy azokat a fiatalokat találja meg, akiknek egyébként eszük ágában sincs tévét nézni. Kérdés persze, hogy egyáltalán szükség van-e még az ilyen giga showkra, és vajon mennyit tesz hozzá Ed Sheeran vagy az Imagine Dragons sikeréhez, ha nyernek egy MTV-díjat, és mennyire érezhető inkább az, hogy az előadók is azért örülnek, mert mikor ők voltak fiatalok, akkor még menő volt az MTV-n szerepelni, még menőbb volt díjat kapni. Viszont hiába, hogy az MTV-n már csak másodlagos tartalom a zene, közben azért mégis tökéletesen látszik, hogy arra lehet egy ilyen giga show-t alapozni, ahol az MTV megmutathatja, hogy még mindig megkerülhetetlen szereplője a popkultúrának, hogy influenszerek és valóságshow-szereplők egykerekű bicikliznek egy színpadon, miközben megmutatják, mi van a táskájukban, vagy összevesznek a semmin. Vagyis amíg díjátadók, ilyen gigantikus, egész világ figyelmére hajazó show-k lesznek, addig szükség lesz zenei produkciókra is, hiszen ha az ember belegondol, akkor a tévében az öt nyertes lottószámot sem tudják felolvasni zenei produkció nélkül.
Beleszól a politika
A vasárnap esti gála előtt már a kormány kommunikációjában is helyet kapott az MTV EMA díjátadó, amivel kapcsolatban az volt a félelem, hogy hangsúlyos LMBTQ-propaganda lesz, ahogyan arra egyébként korábban a szervezők is utaltak.
Ha ez az agresszív LMBTQ-propaganda, amitől meg kell menteni a lakosságot, akkor rég rossz nekünk.
Ugyanis gyakorlatilag az ég világon semmi nem történt. Még csak Lil Nas X sem mondott különösebben semmit a videóüzenetében, pedig ha valakit, akkor őt nem szokta érdekelni, hogy ki mit gondol róla. Elhangzott a sztároktól, hogy mindenki úgy jó, ahogy van, és ahogy jól érzi magát, hogy szerelmesnek lenni jó, és hogy nem kellene egymást bántani. Ha ez propaganda, akkor valóban már az ovisok is veszélyben vannak, hiszen emlékszem, hogy hasonló életvezetési tanácsokat már én is kaptam az oviban, szóval tényleg régóta fennáll a probléma.
Az MTV EMA Generation Change Award volt talán az, amin, ha valaki nagyon szeretne mindenképpen felháborodni, akkor nagy erőlködéssel talán sikerülhet, itt ugyanis az egész világ tájáról olyan fiatalok munkáját ismerték el, akik az egyenlőség és a szeretet mellett kampányolnak, és kiállnak a kisebbségek jogai mellett. A díjat Drew Barrymore prezentálta videóüzenetben, aki kihangsúlyozta magyar származását, majd a helyszínen Radványi Viktória, a Budapest Pride szervezőcsapatának tagja, aki politikamentes köszönőbeszédében arra emlékeztetett mindenkit, hogy mindenki egyenlőnek született, és hogy minél többen menjenek el szavazni. Az MTV EMA történetében először lépett színpadra transznemű énekes, Kim Petras fellépése pedig nagyjából azoknak lehetett megbotránkoztató, akiknek az életéből kimaradt mondjuk Madonna vagy az aktuálisabb előadók közül például Nicki Minaj bármelyik díjátadós fellépése, és a Måneskin is maximum azokat sokkolhatta, akiknek fogalmuk sincs, hogy mi az a glam rock.
Ha pedig már mégiscsak belemászott a politika ebbe az egészbe, akkor pedig azt is meg kell említenünk legalább egy fél mondat erejéig, hogy az eseményt a Magyar Turisztikai Ügynökség is támogatta, vagyis tulajdonképpen fizetett valamiért, hogy aztán tarthasson tőle.
Ezek a mai fiatalok
És aki most ott tart, hogy de hát ezek a zenék meg előadók már semmilyenek, bezzeg régen, azoknak van egy jó és egy rossz hírünk. A jó hír, hogy valóban igaz az, hogy a nagy elődök már mindent megcsináltak, és 35 év felett a zeneszertő emberek nagyjából mindent láttak. Ha megjelenik Saweetie, és csillámos dresszben vonaglik a színpadon, akkor mindenki tud legalább három olyan előadót mondani, aki ezt már 20 évvel ezelőtt megcsinálta, és felháborodott rajta a világ. Ha Ed Sheeran egy egyszerű piros pulóverben gitározgat, kapásból tud egy csomó olyan előadót mondani, akik évekkel ezelőtt attól tűntek jófejnek, hogy szartak az egészre, és úgy léptek fel, ahogyan nekik tetszett. Maluma jó csajok között rappel, ilyet is láttunk már. Még csak az sem sokkoló, hogy Yungblud szétverte a színpadot, és megcsókolta a gitárosát, hiszen az őrülten vad popsztár imidzs meg már tényleg pont egyidős a zenetörténelemmel.
A rossz hír számukra viszont az, hogy ez nem jelenti azt, hogy ezek az előadók semmi másról nem szólnának, mint a másolásról, hogy ne tudnának nagy bulit csinálni, és hogy ne őrülnének meg a tinik rá ugyanúgy, ahogyan anno a sulidiszkóban meg lehetett őrülni, ha jött a „kemény blokk” Prodigyvel meg Green Dayjel. Hogy Yungblud tíz év múlva megtölt-e egy arénát, és populáris lesz-e újból a poppunk, hogy a Måneskinnek köszönhetően a fiatalok rátalálnak-e újra a glam rockra, vagy Saweetie lesz-e az új Kylie Minogue, azt majd persze az idő dönti el, de a budapesti EMA-ből az derült ki, hogy csak a nevek mások, a többi gyakorlatilag ugyanaz, hosszú évek óta.
